MARTON LÁSZLÓ szobrászművész (Tapolca, Zala vármegye, 1925. november 5. – Budapest, 2008. oktober 5. )
Marton László, Magyarország Érdemes- és Kíváló Művésze, háromszoros Munkácsy Mihály-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett, Kossuth-díjas Alkotó.
Több város díszpolgári címét is kiérdemelte munkájával – Tapolca (1994), Hévíz (1996), Hévíz város aranykönyvébe mint díszpolgárt 1997-ben jegyezték be és Budapest (2008).
Másfél száz köztéri alkotása található országszerte, egyedül Budapesten is negyvennél több. Marton László a XX. századi magyar szobrászat egyik legjelentősebb alkotója volt.
Életpályája
Szobrásztehetsége kora ifjúságában megmutatkozott, holott a környezetében nem éltek művészemberek. A 15 éves szobrász csodagyerekről lelkesen írt még a korabeli sajtó is.(!) Zala megye ösztöndíjával, Ferenczy Béni és Fülöp Elemér tanácsára már kora fiatalkorában Pestre ment tanulni, s már 1940-1946-ban a Magyar Iparművészeti Iskolán folytatott tanulmányokat, majd 1946-1952-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán is képezte magát.
Mesterei Pátzay Pál és Ferenczy Béni voltak, de e két szobrász mellett mesterének vallotta Bernáth Aurélt és Szőnyi Istvánt is.
Kora ifjúságától csak a szobrászatnak élt. Termékeny és sokat foglalkoztatott alkotó volt, akit – bár a nagy csalódások és küzdelmek egyáltalán nem kerülték el őt sem –, mind hazai, mind nemzetközi szinten is elismertek.
Halála után a budapesti Szent István Bazilikában búcsúztatták családja és tisztelői, majd az Ő szívéhez legközelebb álló, és festői szépségű Szigligeten helyezték örök nyugalomra.
Hévíz városa a Művész és örökérvényű művészete előtti tisztelgésül 2011-ben avatta fel posztumusz Marton László mellszobrát a hévízi Deák téren.
Munkássága
Első közismert szobrát, a Pásztorfiút tizenhét évesen készítette. Alkotásai kezdettől fogva a figurális szobrászat hagyományához kapcsolódnak. Munkásságával elsősorban mint köztéri szobrászt ismerhetjük, de portréi és kisplasztikái is expresszívek és megragadóak. Korai munkái erőteljes, vaskos, élettől duzzadó alakok, a későbbiekben egyre inkább a kisplasztika stílusa felé hajló lágyabb, érzékletesebb és erőteljesen expresszív formában mintázott,
példák erre a Nagy bánat című szobra 1977-ből (Veszprém), József Attila szobra 1980-ból (“A Dunánál” címmel Budapesten az Országház melletti Dunaparti sétányon), Egry József (1977) és Liszt Ferenc szobra (1985), s persze a híres Kiskirálylány szobor (1990) – aminek eredeti kisplasztikája 1972-ben készült Évikéről, a Művész első házasságából született legidősebb lányáról –, s ami szintén a pesti Dunakorzón csodálható meg.
Egyes rekonstrukciós munkái is egészen kiemelkedőek, művészi alázatról, mások művészetének megbecsüléséről szólnak, példa erre ifj. Vastagh György a háborúban teljesen elpusztult monumentális szobrának, a Görgey Artúr lovasszobornak (1998) az újraalkotása is a Budai várban. E monumentális és lenyűgöző alkotást Marton 73 évesen készítette!
Sok ismert magyar személyiséget szoborba formázott, mert nagy érdeklődéssel fordult a magyar múlt, történelmünk és szellemi életünk nagy alakjai felé, Marton munkásságában a kortárs- ill. a történelmi emberalak ábrázolása foglalja el a legfontosabb helyet. Ezek a karakteres köztéri szobrai város- és országszerte jól ismertek és kedveltek. Talán a legismertebb szobra mégis a Kiskirálylány, ami nemcsak a budapesti Dunakorzón (Vigadó tér), de a Művész adományaként Tokióban, illetve a Művész szülővárosában, Tapolcán is ott üldögél bájos papírkoronájával.
Marton László művei megtalálhatók szerte az országban, a Magyar Nemzeti Galériában, és több más magyar közgyűjteményben is, ill. külföldön, többek között a walesi herceg és a japán császár gyűjteményében, de a világ számos más országában is színvonalas alkotásaival emelte Magyarország hírnevét.↓
