MARTON LÁSZLÓ szobrászművész (Tapolca, Zala vármegye, 1925. november 5. – Budapest, 2008. oktober 5. )
Marton László, Magyarország Érdemes- és Kíváló Művésze, háromszoros Munkácsy Mihály-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett, Kossuth-díjas Alkotó. Több város díszpolgári címét is kiérdemelte munkájával – Tapolca(1994), Hévíz(1996), Hévíz város aranykönyvébe mint díszpolgárt 1997-ben jegyezték be és Budapest(2008).
Másfél száz köztéri alkotása található országszerte, egyedül Budapesten is negyvennél több. Marton László a XX. századi magyar szobrászat egyik legjelentősebb alkotója volt.
Életpályája
Szobrásztehetsége kora ifjúságában megmutatkozott, holott a környezetében nem éltek művészemberek. A 15 éves szobrász csodagyerekről lelkesen írt még a korabeli sajtó is. Zala megye ösztöndíjával, Ferenczy Béni és Fülöp Elemér tanácsára már kora fiatalkorában Pestre ment tanulni, s már 1940-1946-ban a Magyar Iparművészeti Iskolán folytatott tanulmányokat, majd 1946-1952-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán is képezte magát. Mesterei Pátzay Pál és Ferenczy Béni
voltak, de e két szobrász mellett mesterének vallotta Bernáth Aurélt és Szőnyi Istvánt is.
Kora ifjúságától csak a szobrászatnak élt. Termékeny és sokat foglalkoztatott alkotó volt, akit mind hazai, mind nemzetközi szinten elismertek.
Halála után a budapesti Szent István Bazilikában búcsúztatta családja és tisztelői, majd Szigligeten helyezték örök nyugalomra. Mellszobrát a hévízi Deák téren, 2011-ben avatták fel, azóta a város galériája is Marton László nevét viseli.
Munkássága
Első közismert szobrát, a Pásztorfiút tizenhét évesen készítette.
Alkotásai kezdettől fogva a figurális szobrászat hagyományához kapcsolódnak. Korai munkái erőteljes, vaskos, élettől duzzadó alakok, a későbbiekben egyre inkább a kisplasztika stílusa felé hajló lágyabb, érzékletesebb és erőteljesen expresszív formában mintázott, példák erre a Nagy bánat című szobra 1977-ből (Veszprém), József Attila szobra 1980-ból (Budapest), s a híres Kiskirálylány szobor (1990), aminek eredeti kisplasztikája 1972-ben készült Évikéről, a Művész első házasságából született legidősebb lányáról.
Egyes rekonstrukciós munkái is egészen kiemelkedőek, művészi alázatról, mások művészetének megbecsüléséről szólnak, példa erre ifj. Vastagh György a háborúban teljesen elpusztult monumentális szobrának, a Görgey Artúr lovasszobornak (1998) az újraalkotása is a Budai várban. (E monumentális és lenyűgöző alkotást Marton 73 évesen készítette.)
Sok ismert magyar személyiséget is szoborba formázott, ezek a karakteres köztéri szobrai város- és országszerte jól ismertek és kedveltek. Talán a legismertebb szobra mégis a Kiskirálylány, ami nemcsak a budapesti Duna-parti Dunakorzón, de a Művész adományaként Tokióban, illetve a Művész szülővárosában, Tapolcán is ott üldögél papírkoronájával.
Művei megtalálhatók szerte az országban, a Magyar Nemzeti Galériában, és több más magyar közgyűjteményben is, ill. külföldön, többek között a walesi herceg és a japán császár gyűjteményében, de a világ számos más országában is öregbítette Magyarország hírnevét.